A szinódikus lunáció egy ritkán alkalmazott prognosztikai módszer, amely a születési Nap–Hold ívtávolság ciklikus ismétlődésén alapul. E. H. Bailey brit asztrológus a „The British Journal of Astrology” folyóiratban megjelent írása ezt a technikát szemléltette, VII. Eduárd angol király horoszkópján keresztül. Én most ezt a szakmai cikket fogom a magyar fordítással és a rekonstruált asztrológiai ábrákkal bemutatni.
A szinódikus lunáció mint prognosztikai módszer
A szinódikus lunáció egy olyan prognosztikai módszer, amely a születési képletben szereplő holdfázis ismétlődésén alapul. Mivel egyfajta visszatérésről van szó, revolúciós képletnek is tekinthetjük. A legismertebb revolúciós technikák közé a szolár és a lunár horoszkópok tartoznak, amelyeket arra a pillanatra állítunk fel, amikor a Nap, illetve a Hold visszatér a radix képletbeli pozíciójába. A szinódikus lunáció esetében az új képletet arra az időpontra rajzoljuk fel, amikor a Nap és a Hold közötti pontos ívtávolság megismétlődik.
Ez a segédképlet lényegében egy minősített tranzit: tranzit, mert a bolygók valós idejű mozgásán alapul, és minősített, mert a születési képlet Nap–Hold távolságának ciklikus visszatérésén alapul. A két bolygó közötti ívtávolság megközelítőleg havonta egyszer ismétlődik meg újra és újra.
A szinódikus lunáció technikájáról E. H. Bailey brit asztrológus (1876–1959) a The British Journal of Astrology című folyóiratban tette közzé saját módszertanát. Ő ezeket a segédképleteket kétféle szinten alkalmazta: megkülönböztetett egy nagyobb (fő-) és egy kisebb (mellék-) szinódikus lunációs képletet. Mindkét típus a Nap és a Hold radixbeli ívtávolságának ismétlődésén alapul – csupán abban térnek el egymástól, hogy a módszer melyik konkrét holdfázis-visszatérés időpontjára számítja ki a horoszkópot, és milyen érvényességi időtartamot rendel hozzá.
A nagyobb típus a születést követően minden egyes holdfázis-ismétlődés időpontjára egy-egy új segédképletet állít fel. Ezek a közel havonta ismétlődő képletek egy-egy évre szólnak: az első szinódikus lunációs ábra a szülött első életévéről ad felvilágosítást, a második szinódikus lunációs ábra a második évről, és így tovább. Erre a technikára tehát az a jellemző, hogy a szülött életének első, körülbelül hét évében jelentkező tranzithatások képesek információt nyújtani a szülött teljes életéről.
A kisebb típust Bailey saját találmányának nevezi, és ezeket a képleteket a nagyobb típus kiegészítéseként használja. Ezt arra a Nap–Hold ívtávolság-ismétlődésre állítja fel, amely közvetlenül a vizsgált eseményt megelőzően jött létre. Ez a segédképlet egy hónapig érvényes.
A módszertan bemutatásához lefordítottam E. H. Bailey cikkét, amelyben VII. Eduárd angol király horoszkópján keresztül mutatja be a szinódikus lunáció működését. Fontosnak tartom kiemelni, hogy ez az írás inkább egy esettanulmány, semmint a technika teljes körű bemutatása.
VII. Eduárd király horoszkópja
Megjelent a „The British Journal of Astrology” folyóiratban, a XXVIII. évfolyam 9. számában, „The Synodic Lunation” címmel, 1935 júniusában. Írta: E. H. Bailey. Fordította: Gulyás Kristóf. Az alcímeket és az asztrológiai ábrákat az eredeti cikk nem tartalmazza. Az asztrológiai ábrákat a cikkben szereplő adatok szerint rekonstruáltam.
„Ebben a cikkben teljes körűen bemutatom a szinódikus lunáció működését, az általam használt és évekkel ezelőtt ismertetett módszertan alapján.
Példaként a néhai VII. Eduárd király radix horoszkópját veszem alapul. Életének négy legfontosabb eseményén keresztül mutatom be mind a nagyobb, mind a kisebb szinódikus lunációs képleteket.
A születési képlet adatai: 1841.11.09. 10:48 London, Egyesült Királyság.
Az apa halála
Az apa halála 1861. december 14-én, közvetlenül a 20. születésnap után történt. A születést követő 20. lunáció pedig 1843. június 23-án, délután 5 óra 10 perckor pontosult be. Ekkor a Medium Coeli (MC) a Szűz 18. fokánál, az Aszcendens pedig a Skorpió 25. fokánál járt. A lunációs Hold a Bika 14. fokán állt, éppen szemben az apát jelölő radix Nappal. A lunációs Nap a Rák 01°30’-nél tartózkodott, elhagyva a radix Szaturnusszal alkotott szembenállását, miközben a Nap a lunációs képletben kvadrátban állt az Uránusszal. A halál napján a tranzit Mars a Skorpió 15. fokán járt, pontosan a lunációs Hold oppozíciós pontja és a radix Nap pozíciója között.
A kisebb lunáció 1861. november 28-án, délután 5 óra 11 perckor következett be, ekkor a felkelő pont (az Aszcendens) már a radix Szaturnusz oppozíciójához közeledett.
Házasságkötés
A házasságkötés 1863. március 10-én történt. A 21. szinódikus lunáció 1843. július 23-án, reggel 8 óra 40 perckor jött létre. A Hold az Ikrek 13. fokán, a lunációs képlet meridiánján (MC) állt, trigonban a radix Vénusszal. A lunációs Aszcendens a Szűz 14. fokára esett, szextilt alkotva a radix Nappal, miközben a Nap direkció szerint a Vénusz konjunkcióját fogadta.
A kisebb lunáció 1863. február 14-én, délután 3 óra 46 perckor pontosult be, amikor az Oroszlán 11. foka emelkedett (Aszcendens) és a Jupiter a radix horoszkóp meridiánjának (MC) közelében járt. Az Aszcendens szextillel kapcsolódott a radix Vénuszhoz.
Trónra lépés
A trónra lépés 1901. január 22-én történt. Az 59. szinódikus lunáció 1846. augusztus 17-én, délután 3 óra 20 perckor következett be. A meridián (MC) a Mérleg 17. fokán állt, konjunkcióban a radix Vénusszal, míg az Aszcendens a Nyilas 16. fokán együtt állt a radix Jupiterrel. Itt egy nagyon fontos konfigurációval állunk szemben, mivel a szinódikus lunáció meridiánja (MC) és Aszcendense egyaránt együtt áll a radix meridián (MC), illetve Aszcendens uralkodó bolygóival. Magában a lunációs képletben a Nap szemben állt a Szaturnusszal és a Neptunusszal, világosan jelezve az édesanya, Viktória királynő halálát.
A kisebb lunáció 1901. január 16-án – 16 nappal az esemény előtt –, délután 4 óra 48 perckor következett be. Ekkor a meridián (MC) a Kos 8. fokán, az Aszcendens pedig az Oroszlán 2. fokán állt. A Vénusz a radix Szaturnusz helyén járt, a lunációs MC pedig kvadrátot alkotott a Szaturnusszal.
Halála
Halála 1910. május 6-án következett be. A 69. szinódikus lunáció 1847. június 9-én, reggel 9 óra 8 perckor jött létre, ekkor a Bika 7. foka állt a meridiánon (MC), és az Oroszlán 21. foka volt felkelőben (Aszcendens). A Hold pontosan a radix negyedik ház csúcsán állt, amely az élet végét jelenti, míg a lunációs Jupiter éppen lenyugvóban volt (a Deszcendensen) a radix horoszkópban.
A kisebb lunáció a halál előtti napon, 1910. május 5-én, este 8 óra 10 perckor pontosult be. A Szűz 14. foka volt a meridiánon (MC), a Skorpió 23. foka pedig emelkedőben (Aszcendens). A Hold elérte saját radix pozíciójának oppozícióját, és konjunkcióban állt a nagyobb lunációs Marssal. A kisebb lunációs meridián (MC) pedig oppozícióban állt a nagyobb lunációban lévő Szaturnusszal.
A szerző záró gondolatai
Úgy gondolom, a fenti példa elegendő ahhoz, hogy megfelelően szemléltesse a szinódikus lunáció működési módszertanát.
A nagyobb szinódikus lunáció a születést követően minden hónapban bekövetkezik. Abban a pillanatban jön létre, amikor a Nap és a Hold eléri a radix képletben szereplő ívtávolságát. Ez alkotja a nagyobb lunációt, az így felállított képlet egy évig érvényes.
A kisebb lunációt a vizsgált esemény évének megfelelő időpontjaiban veszik figyelembe. Egy adott év során tizenkettő, esetenként tizenhárom ilyen ciklus következik be. Ezek az adott hónapokra érvényesek, és a nagyobb szinódikus lunáció kiegészítői – miközben mindkettő a radix képlet kiegészítéseként szolgál.
A kisebb lunáció a saját találmányom [E. H. Baileyé – a ford.]. A nagyobb lunációt a középkori asztrológusok széles körben alkalmazták prognosztikai módszerként.”
Gulyás Kristóf
2026. május 21.
Facebook oldalam elérhetősége: Gulyás Kristóf asztrológus
Forrás:
- The British Journal of Astrology folyóirat, XXVIII. évfolyam, 9. szám, 169. oldal, The Synodic Lunation. Írta: E. H. Bailey. 1935. június.
Asztrológiai szoftver:
A borítókép forrása:
- cskk / King Edward VII watching traffic / CC BY 4.0 / A fotó nincs módosítva.
